Fordítási gyakorlat (1)
2016. augusztus 02. írta: Koós István

Fordítási gyakorlat (1)

Az utóbbi napokban kerestem egy irodalomelméleti szöveget, ami megvan nekem magyarul Paul Rioceur-től, megnéztem hozzá az eredetit, és egy-egy bekezdést lefordítottam a franciából, majd hozzágépeltem a magyar szöveget, és összehasonlítottam a kettőt. 

A francia cikk a következő könyvből való, Soi- même comme en autre, 167 old.
Magyarul: Az én és az elbeszélt azonosság. Ford. Jeney Éva. In.: Paul Ricoeur: Válogatott irodalomelmélet tanulmányok.

Rózsaszín: eredeti szöveg
Kék: saját fordítás
Zöld: Jeney Éva fordítása


On montrera d'abord, dans le prolongement des analyses de Temps et Récit, comment le modèle spécifique de connexion entre événements que constitue la mise en intrigue permet d'intégrer à la permanence dans le temps ce qui paraît en être le contraire sous le régime de l'identité - mêmeté, à savoir la diversité, la variabilité, la discontinuité, l'instabilité.

Először megmutatjuk, a Temps et récit elemzéseinek kiterjesztéseként, hogy a specifikus modell, ami az események összekapcsolásával létrehozza a cselekményt, hogyan integrálja az idő folytonosságában azt, ami úgy tűnik, ellentmond az identitás hatalmának, mint pl. a széttartás, változatosság, diszkontinuitás, instabilitás.

Előbb – mintegy a Temps et récit elemzéseinek meghosszabbításaként – feltárjuk, hogy miként teszi lehetővé az események között létrejött, a cselekményszövés (mise en intrigue) alkotta sajátos kapcsolati modell azt, hogy az időbeli folytonosságba – az azonosság (identité) – ugyanazonosság (mémeté) fenntartásával – beépítsük azt, ami éppen az ellentétnek látszik, azaz a változatosságot, a változékonyságot, a folytonossághiányt, és a bizonytalanságot.

Értékelés: azt hiszem, a két magyar nyelvű szövegrész nagyjából ugyanazt jelenti, tehát jól fordítottam. Mindazonáltal nem volt egyszerű, ha nem írom le, talán nem is értettem volna meg a mondatot.

 

On montrera ensuite comment la notion de mise en intrigue, transposée de l'action aux personnages du récit, engendre la dialectique du personnage qui est très expressément une dialectique de la mêmeté et de l'ipséité ; revenant, à cette occasion, sur la stratégie des puzzling cases de la philosophie analytique, on fera place, dans l'espace de variations imaginatives ouvert par la dialectique de l'ipséité et de la mêmeté, à des cas limites de dissociation entre deux modalités d'identité, dignes d'entrer en compétition avec les cas indécidables de Parfit ; une occasion remarquable sera ainsi offerte de confronter les ressources respectives de la fiction littéraire et de la science-fiction face au caractère éminemment problématique de l'identité personnelle.

Aztán megmutatjuk, a cselekményszövés alapelemei, a cselekvésről az elbeszélés szereplőire, hogyan hozzák létre a szereplőt, aki az azonosság és az őmagaság dialektikus alakzata; ez alkalommal az analitikus filozófia puzzle-darabokból építkező stratégiájához folyamodunk, helyet csinálunk abban az imaginárius térben, melyet az őmagaság és azonosság nyit meg, az én kétféle modalitása közötti korlátozott számú széttartó eseteknek, amelyek méltóak, hogy versrenyre keljenek a Parfit eldönthetetlen eseteinek; így egy olyan fontos  esemény jön létre, amely szembesíti a hagyományos és a sci-fi irodalmat a személyes identitás kitüntetetten problematikus karakterével.

Azután azt mutatjuk be, hogy a cselekményszövés eszméje – a cselekményről az elbeszélés szereplőire áthelyezve – miként hozza létre a szereplő dialektikáját, amely félreérthetetlenül az ugyanazonosság és az őmagaság dialektikája. Ezúttal visszatérünk az analitikus filozófia puzzling cases stratégiájára, hogy a képzeletbeli változatoknak az őmagaság és ugyanazonosság megnyitotta terében helyet adjunk e két azonosságmódozatban kibomló határeseteknek, melyek méltóak versenyre kelni Parfit bizonytalan eseteivel. Így kiváló alkalom kínálkozik arra, hogy az irodalom és a tudományos-fantasztikus irodalom fikcióinak megfelelő forrásokat szembesítsük az őmagaság felettébb kérdéses jellegével.

Értékelés: biztos voltam benne, hogy itt valamit félrefordítok, ahhoz képest nagyjából elmegy. A „notion”-t Jeney Éva eszmének, és „alapelemek”-nek fordítottam. Az „imaginárius tér” rossz, itt kihagytam a „képzeletbeli változatok”-at.  A széttartó eset határeset kellett volna, hogy legyen, de a dissociation-nak sehol nem találtam ilyesfajta jelentését. 

 

Lorsque Dilthey formait le concept de Zusammenhang des Lebens, de connexion de la vie, il le tenait spontanément pour équivalent à celui d'histoire d'une vie. C'est cette précompréhension de la signification historique de la connexion que tente d'articuler, à un niveau supérieur de conceptualité la théorie narrative de l'identité personnelle. L'identité, narrativement comprise, peut être appelée, par convention de langage, identité du personnage. C'est cette identité que l'on replacera plus loin dans le champ de la dialectique du même et du soi. Mais, auparavant, on montrera comment l'identité du personnage se construit en liaison avec celle de l'intrigue. Cette dérivation d'une identité à l'autre, seulement indiquée dans Temps et Récit, sera ici explicitée.

Amikor Dilthey megformálta Zusammenhang des Lebens koncepcióját, az élettel való kapcsolatot, azért tette, hogy összeegyeztesse az élet történetével. A történeti jelentésnek ez az előzetes megértése az, ami az elmélet egy magasabb szintjén próbálja artikulálni a személyes identitás narratív elméletét. Az identitást, történetileg értve, a nyelv által, a személy önazonosságát (???,). Ez az az identitás, amellyel távolról nézve helyettesíthetjük az ugyanaz és az ön dialektikáját. De előzőleg meg fogjuk mutatni, hogy a személyes identitás hogyan konstituálódik a cselekménnyel összefüggésben. Az identitásnak ezt a fejleményét, amit a Temps et récit-ben csak vázoltunk, itt részletesen fogjuk kifejteni.

Amikor Dilthey megalkotta a Zusammenhang des Lebens, az „életösszefüggés” (connexion de la vie) fogalmát, azt közvetlenül egyenértékűnek tartotta az élet történetével. Az önazonosságra (identité personelle) vonatkozó elbeszéléselmélet (théorie narrative) a fogalmiság magasabb szintjén kísérli meg kifejezni az összefüggés történelmi jelentésének eme előzetes megértését. Az elbeszélésként (narration) értett azonosságot nyelvi koncepció alapján a szereplő (personnage) azonossságának nevezhetjük. Ezt az azonosságot helyezzük vissza később az azonos (meme) és az én dialektikájának területére. Előbb azonban megmutatjuk, hogyan épül fel a szereplő azonossága a cselekmény (intrigue) azonosságának függvényében.

Ez rossz lett. Sorrendben:

  1. Félrefordítottam a „concept” szót, ami fogalom, én pedig koncepciónak vettem. A „tenir”-nek nagyon sok jelentés van, itt vesz (felfog) valaminek valamit, ezt is elnéztem.
  2. A connection összefüggés, ezt sem fordítottam le.
  3. Az appeler ige esetében én a hív, beidéz jelentésre gondoltam, és teljesen elfelejtettem a legalapvetőbb nevez jelentést.
  4. Replacer nem helyettesít, hanem áthelyez.

Tanulság és összegzés: főként a szavak jelentését rontottam el, nem néztem meg rendesen a szótárban, amiben bizonytalan voltam.

 

Rappelons d'abord ce que dans Temps et Récit on entend par identité au plan de la mise en intrigue. On la caractérise, en termes dynamiques, par la concurrence entre une exigence de concordance et l'admission de discordances qui, jusqu'à la clôture du récit, mettent en péril cette identité. Par concordance, j'entends le principe d'ordre qui préside à ce qu'Aristote appelle « agencement des faits ». Par discordance, j'entends les renversements de fortune qui font de l'intrigue une transformation réglée, depuis une situation initiale jusqu'à une situation terminale. J'applique le terme de configuration à cet art de la composition qui fait médiation entre concordance et discordance.

Emlékezzünk vissza, amit a Temps et Récit-ben hallottunk az identitástól a cselekményszövéssel összefüggésben. Dinamikus fogalmakban határoztuk meg az identitást, amely az egyezés és eltérés követelménye közti versengésben mindvégig kockára van téve, egészen az elbeszélés végéig. Egyezésen azt az elvet értem, ami felügyeli azt, amit Arisztotelész az „események elrendezésének” nevezett. Eltérésen pedig a sorsnak azt a fordulatát értem, ami szabályosan átfordítja a cselekményt a kezdeti és a befejező állapot között. A konfiguráció kifejezést alkalmazom arra a művészeti eljárásra, mely az egyezés és eltérés között közvetít.

Emlékezünk vissza mindenekelőtt arra, amit az idő és elbeszélés című műben a cselekményszövés síkján azonosságon értettünk. Dinamikus fogalmakkal élve az azonosságot az egyezés szükségessége és az ütközések elfogadása közti versengéssel jellemeztük. E versengés az elbeszélés berekesztéséig veszélyezteti az azonosságot. Egyezésen azt a rendezőelvet értem, amely – Arisztotelésszel szólva „a tettek elrendezését” irányítja. Ütközésen pedig azokat a hirtelen fordulatokat, amelyek a kezdetitől a befejező helyzetig haladva a történet szabályos átalakulását vezérlik. Az egyezés és ütközés közti közvetítést megteremtő szerkesztés művészetére a konfiguráció fogalmát alkalmazom.

Körülbelül jó lett. A hivatalos fordítás elegánsabb, de inkább csak a szavak szintjén vannak hibák az enyémben. Az első mondatban az „entendre”-t félrefordítottam „ért” helyett hall-nak. Az cselekményszövéssel való összefüggést Jeney Éva „cselekmény szintjének” fordította, ez sokkal választékosabb, mint az enyém. A „fait” nem esemény, hanem „tett”.

 

Afin d'étendre la validité de ce concept de configuration narrative au -delà de l'exemple privilégié d'Aristote - la tragédie grecque et, à un moindre degré, l'épopée -, je propose de définir la concordance discordante, caractéristique de toute composition narrative, par la notion de synthèse de l'hétérogène. Par là, je tente de rendre compte des diverses médiations que l'intrigue opère - entre le divers des événements et l'unité temporelle de l'histoire racontée ; entre les composantes disparates de l'action, intentions, causes et hasards, et l'enchaînement de l'histoire ; enfin, entre la pure succession et l'unité de la forme temporelle -, médiations qui, à la limite, peuvent bouleverser la chronologie au point de l'abolir. Ces multiples dialectiques ne font qu'expliciter l'opposition, présente déjà dans le modèle tragique selon Aristote, entre la dispersion épisodique du récit et la puissance d'unification déployée par l'acte configurant qu'est la poièsis elle -même.

Annak az érdekében, hogy kiterjesszük a narratív konfiguráció eme koncepciójának a hatókörét – túl az Arisztotelész által privilegizált példákon, ami az ógörög tragédia, és, kisebb mértékben, az eposz – azt javaslom, definiáljuk az egyezést és ütközést, minden narratív rend jellemzőit, a szintézis és heterogenitás fogalmai által. Mostantól megkísérlem számba venni azokat a különböző közvetítési formákat, amelyekkel a cselekmény működtet, mint a következők: az események különbözősége és a történet temporális egysége; az olyan széttartó elemek, mint a szándékok, okok és szerencse, és a cselekmény láncolata; és végül a közvetítést, ami felfordíthatja az események kronológiáját (…?).Ez a sokféle dialektikus mozgás csak az annak az ellentétnek a magyarázata, ami már jelen van Arisztotelész modelljében, az események epizodikussága és a cselekmény konfigurációjának a hatalma között, mely utóbbi maga a költészet.  

Hogy az elbeszélői kialakítás fogalmának érvényességét Arisztotelész kiváltságos példáin – a görög tragédiáén, s kisebb mértékben az eposzén – túlra kiterjeszthessem, indítványozom, hogy a valamennyi elbeszélő kompozíciót jellemző ütköző egyezést a különnemű szintézisének fogalmával határozzuk meg. Ezáltal kísérlem meg számba venni azokat a különböző közvetítéseket, amelyeket a cselekmény hoz létre – az események sokfélesége és az elmesélt történet időbeli egysége között; a cselekvés, a szándékok és a véletlenek különnemű összetevői, valamint a történetösszefüggés között; s végül az időbeli forma puszta sorrendje és egysége között -, megkísérlek számot adni azokról a közvetítésekről, amelyek végül annyira felborítják az időrendet, hogy akár meg is szüntethetik azt.

C'est à la configuration narrative ainsi comprise qu'il faut comparer la sorte de connexion revendiquée par une description impersonnelle. La différence essentielle qui distingue le modèle narratif de tout autre modèle de connexion réside dans le statut de Vévénement, dont nous avons fait à plusieurs reprises la pierre de touche de l'analyse du soi '. Alors que, dans un modèle de type causal, événement et occurrence restent indiscernables, l'événement narratif est défini par son rapport à l'opération même de configuration ; il participe de la structure instable de concordance discordante caractéristique de l'intrigue elle-même ; il est source de discordance, en tant qu'il surgit, et source de concordance, en ce qu'il fait avancer l'histoire.

Ennek a szövegrésznek a fordításával elakadtam: Az ilyen módon értett narratív konfigurációt kell összehasonlítanunk azzal a fajta kapcsolattal, amit a személytelen leírás követel meg. Az alapvető eltérés, ami a narratív modellt megkülönbözteti minden más modelltől, ami Vévénement szobrával kapcsolatban uralkodik, amit többször megtettünk (….) Miközben, egy oksági modellben esemény és történés elkülöníthetetlen marad, a narratív eseményt a konfigurációval kapcsolatban definiáljuk, rokon a széthangzó összhangzással … a széthangzás forrása,

Az ily módon értett elbeszélő konfigurációt tévedés volna a személytelen leírásnál elengedhetetlen kapcsolati modellhez hasonlítani. Az elbeszélő modellt minden más kapcsolati modelltől megkülönböztető lényegi különbség az eseménystátusban rejlik, amely már több ízben is énelemzésünk próbaköve volt. Míg a kauzális típusú modellben esemény és körülmény megkülönböztethetetlenek, addig az elbeszélő eseményt a konfiguráció műveletéhez való viszonya határozza meg; hiszen a cselekményre jellemző ütköző elemzés bizonytalan struktúrájához hasonlít, eltérést okoz, amennyiben felbukkan, és egyezést teremt, amennyiben a történetet viszi előre.

Ez nem ment, bár a szöveg egyébként is elég értelmetlen. De azért lehet a fordításból tanulni. A hibák:

  1. Nem értem, hogy az Il faut comparer-ből hogy lett „tévedés volna összehasonlítani.” Ez rejtély számomra.
  2. „réside dans le statut de Vévénement” – a v nyilván csak egy betűhiba, itt „événement” lenne. A „résider” nem "uralkodik valamin," hanem "ebben áll, ebben ragadható meg." A „statut” nem szobor („statu”), ahogy néztem, hanem törvény, állapot, berendezés, státusz.
  3. „pierre de touche” próbakő, ezt sem néztem meg a szótárban.
  4. A modellt nem „definiáljuk”, hanem definiálódik, azaz ilyen módon határozódik meg.

Megjegyzem, ennek a szövegnek lefordítva sem sok értelme van. Mi az pl., hogy narratív esemény? Van nem narratív esemény is? Hogyan tud egy esemény hasonlítani a cselekményre jellemző ütköző egyezésre, amikor az ütköző egyezés magából az eseményből, azok sorából jön létre?

Ennek a szövegnek a fordítási gyakorlatát mindenesetre befejezem, mert már a magyar fordítását sem értem, sőt más tanulmányaival sem tudok mit kezdeni. Legközelebb új szöveget választok. 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://franciaszok.blog.hu/api/trackback/id/tr998929892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása