Amikor néhány évvel ezelőtt megtanultam a francia nyelvtant, és hozzá a legfontosabb szavakat, kezembe került Maupassant novelláinak kétnyelvű kiadása. A következő feladatként tehát adódott az, hogy elkezdek eredeti szövegeket olvasni, nekiülök ennek a kötetnek, és alaposan áttanulmányozom azt. Úgy jártam el, hogy mindig elolvastam néhány bekezdést az eredeti műből, kiszótáraztam, értelmeztem, aztán összevetettem a fordítással. Aláhúztam azokat a szövegrészeket, amiket nem értettem vagy félreértettem, aztán megpróbáltam meghatározni, mi okozta a problémát. Kiderült számomra, hogy van néhány egyszerű nyelvi aspektus, amikre különösen figyelnem kell, és amiket tudatosítanom kell magamban. Ezeknek a kiemelése egyszerűnek tűnhet, de az említett jellemzők azóta is folyton visszaköszönnek az olvasás során, ezért nem árt külön kiemelnem őket. A következőkben három ilyet szedtem össze.

A poszt példamondatai nem a szóban forgó művekből valók, hanem ebből a véletlenszerűen választott cikkből, amit a napokban olvastam.

1. Keresd az állítmányt!

A francia nyelv tanulása eleinte olyan szempontból köztudottan nehezebb az angolnál, hogy az angollal szemben a franciában van grammatikai elemekkel kifejezett ragozás, ezeket a ragokat tehát meg kell tanulni, ráadásul a leggyakrabban használt igék általában rendhagyóak. Viszont a ragok ismerete a későbbiekben komoly segítséget jelenthet, szemben az angollal, ahol nekem időnként az az érzésem, hogy (némi iróniával) minden jelenthet mindent. A Maupassant-novellákban gyakoriak a többszörösen összetett mondatok, amik hosszú sorokon keresztül kígyóznak. Ebbe bizony szépen bele tud gabalyodni az olvasó. 

Ám egyszerűbb a dolog, ha rögtön azzal kezdjük, hogy beazonosítjuk az állítmányt. Egy elbeszélő szöveg esetében ez nem is mindig olyan nagyon nehéz, hiszen legtöbb esetben vagy egy egyes szám harmadik, vagy egy többes szám harmadik személyű múlt idejű igét kell keresni. Ez lehet passé composé, imparfait vagy (ritkábban) passé simple. Ha pl. találunk egy szót, aminek a végződése -ait, akkor nagy valószínűséggel megvan az állítmány. Amelyik mondat az állítmányt tartalmazza, az a főmondat, a többi a mellékmondat. Tehát máris van némi fogalmunk a többszörösen összetett mondat szerkezetéről, pedig még bele sem kezdtünk az olvasásba. Ez olyan fogódzó, ahonnan biztonsággal tovább lehet lépni. A francia, akárcsak az angol, a mellékmondatok igéit gyakran igenévvé változtatja, szemben a magyarral, ami széttagolja az ilyen szerkezeteket. Ez magyar fejjel tehát nagyon furcsa jelenség, de ha megértjük, akkor máris könnyebb dolgunk van. Nagyon gyakori, hogy találunk -ant  végződésű igét is, erről egyből tudhatjuk, hogy ott egy mellékmondattal van dolgunk. 

Egy példa erre a fenti cikkből:

Les évêques se réunissent à Lourdes alors qu'une affaire mettant en cause un prêtre secoue le diocèse de Lyon.

Itt három ige van: a mettre, a réunir és a secouir. A szöveg itt jelen idejű, tehát a se réunissent és a secoue a két állítmány, az -ant a melléknévi igenév ragja, tehát a mettant en cause jelzői mellékmondat. Vagyis két főmondat és egy mellékmondat áll előttünk. Tehát:

A püspökök összegyűltek, miközben egy ügy, amelybe az egyik pap keveredett, megrázta a lyoni egyházmegyét.

A másik példa ugyanerre:

L'association de victimes met en cause aujourd'hui l'évêque du lieu, le cardinal Barbarin, en lui reprochant de ne pas avoir retiré assez vite ce prêtre du service.

Magyarul:

Az áldozatok szövetsége szóba hozta az ügyben a hely püspökét, Barbarint is, akinek szemére vetette (szemére vetve), hogy nem hívta vissza elég gyorsan hivatalából ezt a lelkészt.

Magyarul itt két állítmányt használunk (legalábbis én így érzem magyarosnak), a francia viszont a mellékmondat igéjét a fentebb említett -ant végződéssel látja el. 


2. Vigyázz, visszaható!

Ez is egy olyan nyelvi jelenség, ami a magyar elmének kicsit fura, ezért eleinte mindig elnéztem, és nem vettem észre, hogy ilyenkor az alany a saját tárgya. Egy szép példa erre:

Il s'agit, cette fois, de prêtres pédophiles qui n'ont jamais été inquiétés par des plaintes en justice, qui n'auraient pas récidivé après avoir été dénoncées par des parents et qui ont fini par se faire oublier…

Ezúttal olyan pedofil papokról van szó, akik már nem nyugtalankodtak a vádak miatt, akik nem estek vissza, miután a szülők felfedezték a tettüket, és akikről végül megfeledkezett a világ.

Úgy fordítottam, hogy megfeledkezett a világ, de a szövegben szó szerint az áll, hogy elfeledtették önmagukat.

Ez is szép példa:

Il se trouve mis au pilori même si ce n'est pas lui qui a pris la responsabilité de remettre le prêtre en service après les premiers témoignages le mettant en cause en 1991.

Magyarul úgy mondanánk, hogy pellengérre állították, a francia viszont úgy fogalmaz, hogy pellengéren találta magát, ezt fejezi ki a "se" névmás az ige előtt. Ezt nekem elég nehéz volt megszoknom a franciában, és kezdetben rendszeresen félreértettem szövegeket, mert egyszerűen nem vettem észre az ige előtt az aprócska se névmást.

3. Figyelj oda a szavak jelentésére!

Ez is triviálisnak tűnik, pedig nem mindig az. Előfordult, hogy egy szöveget azért nem értettem meg, mert egy adott szót nem néztem meg rendesen a szótárban. A szavaknak gyakran több jelentése van, amiből én egyet ismerek, de a szövegben éppen a másik jelentésről van szó. Az is megeshet, hogy az olvasó összekeveri a szót egy másik, hasonló hangalakú szóval - ez a nyelvtanulás egyik komoly nehézsége, az ilyen szavakat korábban egy külön posztban is kigyűjtöttem magamnak. 

De akad olyan fura eset is, amikor egy francia szó megegyezik egy magyar kifejezéssel, és ez zavarja össze az embert. Előfordul, hogy első pillanatban fel sem tűnik a zavar oka. Hozok erre is egy példát egy másik cikkből - banálisnak tűnhet a dolog, de azért mégis jól jellemzi, mire gondolok.  

En revanche, le juge d'application des peines a estimé que le prêtre pouvait exercer son ministère en paroisse.

Vagyis: a bíró úgy ítélkezett, hogy a pap tovább gyakorolhatja a hivatását a parókián. 

Itt a "ministère" szó az, ami elsőre bezavar, hiszen a hangalakja egybeesik a magyar "miniszter" szóval. Ugyanebben a mondatban érdekes az "estimé" szó is, hiszen a középszótár szerint ennek a jelentése 'becsül, vél, lát', itt viszont nyilvánvalóan azt jelenti, hogy "ítél".