Mallarmé verseit olvasom a Lyra Mundi sorozatban. Az utószóban van egy olyan gondolat, amit érdemes ide franciatanuló blogomra följegyeznem. Szegzárdy-Csengery József elmondja, hogy Mallarmé egyik forradalmi újítása, hogy teljesen felforgatja a hagyományos francia mondatszerkezetet, szórendet (Stéphane Mallarmé és Paul Valéry versei. Európa, Bp., 1990. 197-198).
Ennek az újításnak az egyik változata az, hogy a színjelző melléknevet a jelzett szó elé helyezi, és ezzel egy alapszabályt szeg meg.
Que ce granit du moins montre à jamais sa borne
Aux noirs vols du Blasphème épars dans le futur.
e gránit legalább mutassa a jövőbe
úszó szentségtörés röptének a határt.
Azzal, hogy Mallarmé kiemeli a fekete szót kiemeli a szórend által, nagyon erőteljes nyomatékot ad neki, és költőileg így éri el, hogy a fekete valóban feketén izzik.
Nem árt tudatosítanom magamban a szórend fontos szerepét, meg is nézte a Francia nyelvtan 222 pontban c. könyveben (70. pont).
A melléknév tehát a a franciában legtöbbször a jelzett szó mögött áll. Gyakori kivételek: bon, mauvais, beau, joli, grand, haut, petit, gros, jeune, vieux, long, court, nouveau.
A mellélnév a jelzett szó mögött áll, ha az, amit meghatároz, szín, alak, íz, foglalkozás, vallás, politikai és társadalmi hovatartozás, nemzetiség.
A jelzett szó után következik, a melléknév, ha
- Képzett, pl.: une mission impossible
- Participe passé eredetű, pl. du peulet roti
- A jelzett szónál hosszabb, négy vagy öt szótagból álló melléknév: un talent expectionnel
- Határozószóval módosított melléknevek: un artiste tout a fait original
- Vonzattal, bővítménnyel álló melléknév: un fruit riche en vitamine C
