Mivel irodalmárként számomra az idegen nyelven való olvasás fejlesztése az elsődleges cél, a tanulás nálam nagyjából háromféle tevékenységből áll:
a.) Különféle szövegek olvasása. Az egyik lehetőség itt az, hogy a francia wikipédiáról kinyomtatom a klasszikus irodalmi műveket, átnézem azokat, összevetem a magyar fordítással, kiírom az ismeretlen szavakat. Emellett a Le Figaro FB-oldalán rendszeresen olvasom az engem érdeklő cikkeket, ezeket szintén kiszótárazom. Harmadik variációként képregényeket is szoktam kölcsönözni a miskolci Alliance Francaise-ből, vagyis a Francia Intézetből. Nem olvasok minden nap, csak olyankor, amikor elég frissnek érzem magam, és megfelelően tudok koncentrálni.
b.) Átnézem a nyelvtani szabályokat a példamondatokkal együtt. Itt vannak nagyobb kihagyások, egy-két hónapot foglalkozom a grammatikával, aztán félreteszem egy időre.
c.) Tanulom a szavakat, amiket kijegyzeteltem, erre majdnem minden nap szánok több-kevesebb időt.
E három tevékenységi formából az első kettő az, ami igazán nagy koncentrációt, erőteljes szellemi jelenlétet igényel. A tapasztalatom az, hogy nagyjából kétszer fél óra az, amit ezzel a fajta aktivitással tudok tölteni egy nap. Előfordulhat persze időnként, hogy több órát is olvasok intenzíven, ha nagyon erőteljes a motivációm, abban az esetben, ha egy irodalmi mű vagy egy képregény nagyon foglalkoztat, de ez ritka ihletett állapot.
Itt nem is annyira a szellemi fáradtság a baj, hanem inkább inkább a monotónia, főleg a nyelvtan esetében. A pszichológiában van egy fogalom, a telítettség, ami azt jelenti, hogy rendszeresen ismétlődő, hasonló ingerek hatására az idegrendszer kimerül, és nem képes teljesíteni. Nekem sajnos szembe kell néznem azzal, hogy az én esetemben ez a telítettségi pillanat nagyjából kétszer fél óra intenzív tanulás után elérkezik. A tapasztalatom sajnos az, hogy ilyenkor nincs mit tenni, abba kell hagyni. Régebben megpróbáltam még ilyenkor is erőltetni a tanulást, de be kellett látnom azt, hogy egyszerűen nincs értelme. Ilyenkor ugyanis már nem hatékony az elme: hiába próbálok meg beletuszkolni valamit, nem fogadja be. Ezen a telítettségi ponton már felesleges erőltetni a dolgokat, mert az ember csak gyötri magát. A szavak tanulásával más a helyzet, ehhez nem kell olyan nagy koncentráció, tehát ezzel többet is tudok foglalkozni. De itt sem végtelen a kapacitás.
Ha már nem megy a tanulás, akkor nincs mit tenni, valami más szellemi tevékenység után kell néznem, amit hatékonyabban tudok végezni. Ezzel ráadásul fel is frissül az elmém, és a következő nap újult erővel tudok tanulni. Ezzel kapcsolatban még azt is megjegyzem, hogy bár a nyelvtanulásban alapvető fontosságú a rendszeresség, nem muszáj minden egyes nap gyötörni magát az embernek, sőt néha egy kis időt talán érdemes is kihagyni. Velem időnként előfordul, hogy nagyon benne vagyok egy másfajta aktivitásban, pl. egy olyan könyvet olvasok, ami rendkívüli mértékben leköti a figyelmemet, vagy éppen a blogomat írom - ilyenkor jobb, ha nem erőltetem a tanulást, mert úgysem tudnék rá koncentrálni, miközben azzal sem foglalkoznék, ami érdekel. Két ló között a földre esnék, ahogy mondani szokták. Ha néhány napot aktívan foglalkozom mással, akkor utána még jobban is megy tanulás.
A pihenést és a felfrissülést persze nem szabad összekeverni a lustasággal, de ha valaki elég elhivatott, akkor ez nem fog problémát jelenteni. Szomorú, de az egyetlen tanulság az, hogy tudni kell várni, és türelmesnek lenni.
